Békák világnapja a Jági­-tónál

Idén április 24­-én zajlott a békák és vízi kétéltűek világnapja, amely alkalomból a világ számos pontján tartottak ismeretterjesztő rendezvényeket, bemutatva ezen – sokak által nem ismert, és nem is igazán kedvelt – állatok életmódját, sokféleségüket és védelmük fontosságát. Környékünkön a legnagyobb és legszínesebb ilyen program helyszíne a pilisszentiváni Jági­-tó volt, ahol sok tucatnyi érdeklődő került közelebb a békák, gőték és szalamandrák életének megismeréséhez.

A Duna-­Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága által kezdeményezett program délelőtt 10 órakor kezdődött a pilisszentiváni sporttelep parkolójában, ahol nemcsak helyi és környékbeli – többek között solymári – látogatók vártak a kezdésre, de az egyik maglódi óvodából is érkezett egy egész buszra való, lelkes kisgyerek. A parkolótól a Jági­tóig tartó rövid séta alatt a résztvevők némi általános tájékoztatást kaptak a világnap és a program céljáról, ennek során a szakvezetést végző nemzeti parkos munkatárs többször is kiemelte, hogy a hazánkban élő kétéltűek (és hüllők) kifejezetten hasznosak, és minden itt előforduló fajuk védett. Szó esett arról is, hogy a világnap egyik fontos célja a kétéltűekkel kapcsolatos tévhitek eloszlatása, ezért a szervezők több békát és siklót is befogtak a program kezdete előtt, hogy bárki testközelből is megérinthesse, megszemlélhesse őket.

A tó partján felállított állomáson természetesen főleg a békákról esett szó – például arról, miért hívják őket kétéltűeknek, valóban mérgező­e a varangyok bőrének váladéka, vagy hogy milyen sokféle formájú lehet a szembogaruk formája. A túravezető ügyesen vezette rá az érdeklődő gyerekeket, hogy a kétéltűség fogalma arra vezethető vissza, hogy egyedfejlődésük kezdetén a békák ebihalai még kopoltyúval lélegző, vízi állatok, míg a kifejlett egyedek tüdővel lélegeznek, és akár a víztől távol is jól megélnek. Elhangzott az is, hogy a varangy szemölcseiben termelődő váladék valóban alkalmas a béka ellenségeinek elriasztására, de attól nem lesz bajunk, ha kézbe veszünk egy varangyot, legfeljebb célszerű kezet mosni utána.

A rendezvény programját egyébként igazán változatosra sikerült összeállítani, így nemcsak a gyerekeket kötötték le a látnivalók, de a felnőtteknek sem kellett unatkozniuk. A tűzrakóhely melletti asztalra például egy sor nagyítót és egy mikroszkópot is kitettek a szervezők, amikkel bárki megnézhette az erre az alkalomra kiállított preparátumokat, levedlett kígyóbőröket, a tó partján pedig akár a békafogást is ki lehetett próbálni. Aki pedig ennél is mélyebben érdeklődött a békák világa iránt, az akár olyan mesterfogásokat is megtudhatott, hogyan különíthető el egymástól könnyűszerrel a három, hazánkban és a környéken is előforduló „bajszos” békafaj, a mocsári, a gyepi és az erdei béka, pusztán a testarányaik alapján.